Mielőtt részletesen is végigmennénk a meccseken, érdemes áttekinteni néhány általános dolgot. Tíz játékos (Balogh Erika, Dénes Kata, Görög Lilla, Görög Zsófi, Mercz Dorottya, Roza Viktória, Tóth II. Alexandra, Tóth Bianka, Tóth Eszter, Végh Csenge) utazott Svédországba, ami egyben azt is jelenti, hogy az 1994-es korosztályból itthon maradtak a fizikailag erősebb, illetve már nagypályás rutinnal rendelkező játékosok (Bereczki Orsi, Mosdóczi Evelin és Németh Felícia), akik a hétvégén a Femina ellen is játszottak az U17-es csapatban. Mindez azért érdekes, mert az első játéknapon, az U13-as korosztályban, éppen az hiányzott, hogy a párharcokban, ütközésekben is felvegyük a versenyt a mieinknél néha egy fejjel nagyobb vetélytársakkal.

Fontosnak tartjuk említeni, hogy a höllvikeni klub a 9 évesektől (!) kezdve keresztpályán rendezte a kupát, csak a még kisebbek iparkodtak kézilabdakapura, kisebb pályán. Figyelembe véve a minél több érintésszámot kívánó szakirodalmat is, állíthatjuk, a lányoknak semmi problémája nem volt a pályamérettel, vidáman játszottak ugyanakkora pályán, mint az azonos korú fiúk. Fájdalmas bizony, hogy itthon csak az U15-ösök „keresztpályáznak”, miközben hiába szeretnénk, a kisebbeket, akár csak az U13-at is, nem tudjuk integrálni a bajnoki rendszerbe. Pedig a fizikai fejlettségük megvan hozzá, ahogy az olimpiások is gond nélkül alkalmazkodtak ahhoz, hogy most eggyel kevesebben, csak hatan vannak a mezőnyben. Persze, elfogadható, hogy a svéd lányok többsége korábban kezdi a focit, többet edz, egészségesebben él – de mi nem is hozzájuk, hanem a mieink mellé tettük a mércét.

Az U13-as korosztályban húsz csapat indult. A szervezők öt csoportba sorsolták az indulókat, valamennyi csoportgyőztes, és a három legerősebb harmadik lépett tovább.

Mielőtt a mieink pályára léptek volna, el kellett dönteni a kapuskérdést – ebben a korosztályban sajnos nincs olyan kapusunk, mint amilyen a korábbi korosztályokban Majnik Vivi, vagy – amíg féléves pályafutás után vissza nem vonult – Lajos Évi volt. Balogh Erikára esett a választás, miután ő nem csak korosztálya (1995) kiemelkedő képességű focistája, de a játékügyessége is rendkívüli. Bíztunk benne, hogy megoldja a feladatot, bár tudtuk azt is, a mezőnyből hiányozni fog.

Era jó választásnak bizonyult, mert a Kvarnby IK elleni meccsen a szünetig nem esett gól. Azt terveztük, kapust cserélünk, és Erika segítségével föléjük kerekedünk. Sajnos nem vált be a számítás, győzött a jobb fizikum. A Kvarnby négyet rúgott, mi a végén csak szépíteni tudtunk: de, nem játszottunk rosszul, annak ellenére, hogy a lányokat zavarta a reggelente bizony csikorgó hideg, a deres pálya.

A folytatásban a hazai csapat, a Höllvikens GIF következett. Meglepetésre, a megugró Balogh Erika góljával mi vezettünk egy nullára, és a hazaiak csak egy vitatható szituációból egyenlítettek: támadójuk a büntetőterületen belül, a labdaszerzés során alaposan letalpalta Dénes Katát, akit le is kellett cserélni egy kis ápolásra. A hajráig derekasan álltunk a lábunkon, akkor mattolt bennünket egy üres területre küldött kiugratás. 1-2 lett a vége, de, ha meggondoljuk, hogy a hazaiak a másik két csoportmeccsüket 6-1-re és 7-0-ra nyerték, bátran, okkal dicsérhetjük a lányokat, akik közül ezen a meccsen is kitűnt, hogy a még csak 11 éves Görög Zsófi milyen intelligens, érett irányító.

Utolsó csoportmeccsünkön, a Borgeby ellen Tóth Eszter kezdte a gólgyártást, aztán Erika vágott egy mesterhármast (!). Az, hogy Mercz Dóri, az újsütetű kapus kapott egy gólt, amiről ráadásul nem is tehetett, a kutyát sem érdekelte. Az, hogy győzelemmel, méghozzá fölényes győzelemmel búcsúztunk a tornától, megalapozta a délutáni jó hangulatot, és reményt adott másnapra, a „főtornánkra”.

Vasárnap még a szombatinál is korábban, reggel fél kilenc előtt kellett fociznunk. A dértől tiszta fehér volt a pálya, a hőmérő megállt kettő és három fok között – szóval az előjelek nem a legjobbak voltak, pedig tudtuk, akár egy hiba is a továbbjutásba kerülhet. Újra Erika lett a kapus, és ez jó húzásnak bizonyult – de ez, az LdB FC Malmö elleni találkozó, a születésnapos ünnepelt, Roza Viki meccse volt! Viktoria (Beckham) az első félidőben, középcsatárként rúgott két szemfüles gólt, majd a másodikban remekül védett: nagy szerepe van a magabiztos, 3-1-es győzelemben.

Második ellenfélül a csoport legerősebbnek ítélt csapata, az U13-as korosztály győztese, az IFK Trelleborg jutott. A lányok úgy megijedtek az erős ellenféltől, hogy gyorsan elhúztak 4-0-ra – de azért ez nem volt ilyen egyszerű. Ha az előző Roza Viki, akkor ez Tóth Bia meccse volt: baloldali középpályásunk két pazar gólt rúgott, és a mezőnyben is sokat dolgozott, bejátszotta a pálya egész baloldalát. Bianka mellett Roza Viki is szerzett gólt, majd miután a szünetben a kapuba állt, vetődve, a levegőben repülve (!) fogott meg két lövést. Alkalmasint sajnálhatja ő is, de mi is, hogy nincs minden nap szülinapja. A negyediket „természetesen” Balogh Erika vágta, ami azért is fontos, mert Era a Svédországban játszott első hat meccsünkön mindig rúgott legalább egy gólt. Tekintélyes a statisztikája, tizenkilenc gólunk több mint felét (10), ő rúgta, úgy, hogy közben „kapuskodott” is. De, sem mi, sem ő nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a társak hogy szolgálták ki, mennyire csapatként küzdött a tíz játékos Svédországban.

Az utolsó csoportmeccsen a kvartett leggyengébb csapatával, a Backarnas FF-fel játszottunk. A kis malmöi klub ellen két dolgon lepődtünk meg: az egyik, hogy a sötétmezes ellenfél egyik játékosa tökéletes magyarsággal köszöntötte a mieinket (Petráék, mint kiderült, Gyergyószentmiklós helyett választották Malmöt új otthonul), a másik, hogy – bár szinte felborult a pálya, gól nélkül végződött az első félidő. A másodikra Tóth Szasza állt a kapuba, Erika ment fel éknek: tizennégy másodperc kellett Görög Zsófinak és neki a gólhoz. Innentől kezdve már futószalagon gyártottuk a gólokat – még az is belefért, hogy egy szöglet nyomán Kata fejese Tóth Szasza fölött a hálónkban kössön ki. A fölényes, 5-1-es győzelem alkalmas arra, hogy dícsérjük azt a három, nagyon fiatal játékost, aki általában nem fért be a kezdő hetesbe. Tóth Alexandra (1996), Mercz Dóri (1996) és Végh Csenge (1997) értékes, a többiekkel egyenértékű tagja volt az Olimpia csapatának. Előbbi kettő a kapuban is kisegített, Csenge két gólpasszt is adott – büszkék vagyunk rájuk!

Az egyenes kieséses rendszerben a négy közé jutásért a házigazdával kerültünk össze. Kicsit féltünk, a lányokat zavarja, hogy az ellenfél legjobbja Nicki Partin, új barátnőjük, de szerencsére ez a pályán nem jelentett gondot. Nagyon éretten, okosan futballoztak a lányok! Dicsérendő újra a Görög Lilla-Dénes Kata hátvédpár, mint ahogy dicsérendő a remekül irányító, „felnőtt mennyiséget” futó Görög Zsófi, a kapuban Roza Viki, valamint a pazar gólt lövő Tóth Bia is. Bia az első félidő vége felé, kapásból, a levegőből vágta a hálóba Tóth Eszti szögletét – csoda, ha utána egy kupacban volt az egész csapat?

A második játékrészben, ne szégyelljük, néztük az órát is, de a lányok ebben a szakaszban is azt csinálták, amit kell: kivitték a szélekre a játékot, tartották a labdát, megugrásokkal ijesztgették az ellenfelet – aztán hál’ Istennek, maradt az 1-0, bejutottunk az elődöntőbe, azaz már érmet nyertünk!

Sajnos az utolsó mérkőzésre, az Uppåkra IF elleni elődöntőre elfogyott az erő. A lányokon kiütközött a két nap 7 meccse okozta fáradtság, néhányukon az otthoni edzéshiány – enerváltan játszottak. 2-0-ra nyert a későbbi tornagyőztes, de nem szabad, hogy ez a kép maradjon meg bennünk a tornáról.

A lányok sem keseredtek el, és mi vezetők, szülők is maximálisan elégedettek lehetünk a gyerekekkel. Nem csak azért, mert bronzérmet szereztek egy, a magyarnál lényegesen erősebb női futball-kultúrával rendelkező ország huszonnégy csapatos tornáján. Sokkal inkább azért, mert a Höllvikens Tjejcup során végig csapatként futballoztak és viselkedtek, valódi közösséget alkottak.

Hogy a jó női focihoz szokott svédek mit szóltak az olimpiás lányokhoz? Álljon itt zárszónak vendéglátónk, barátunk, Partin Kornél kedd esti emailjéből egy részlet: „Máskülönben a jó híretek körbejárta Dél-Svédországot. A 7-17-10 számokat akarják a csapatok”. (A 7-es Görög Zsófi, a 17-es Balogh Era, a 10-es vasárnap Roza Viki, szombaton Tóth Bia volt.)

Tizenegy-tizenkét éves, magyar futballista lányokról van szó!

U13-as torna – Ugglarps Cup

A C-csoportban: Olimpia Ladies – Kvarnby IK 1-4 (G: Balogh E.); Höllvikens GIF – Olimpia Ladies 2-1 (G: Balogh E.); Olimpia Ladies – Borgeby FK 4-0 (G: Tóth E., Balogh E. 3).

U12-es torna – Malaco Cup