A gyönyörűen felújított, immár remek, műfüves, szigetszentmiklósi pályán reggel kilenckor kezdődött az U11-es korosztály tíz csapatának tornája. Alkalmasint a lányok hozzáállását is jelzi, hogy a mieink érkeztek elsőnek, a nálunk szokásos rend szerint ¾ 8-ra a pályán voltak. Azt „vallották”, tisztességgel aludtak pihentek is – ez azért érdekes, mert a Budapesttől több mint kétszáz kilométerre élő gyerekek természetesen a fővárosban aludtak, sőt néhányuk pályára lépett szombaton, U15-ös csapatunkban is.

Ha mindez nem is olcsó, de így tudjuk mindezt megoldani, így tudjuk őket benntartani a női labdarúgás vérkeringésében. Ráadásul hál’ Istennek jól megvannak, szeretik egymást, összerázódtak, így alkalomról alkalomra várják a két-három napos „összetartásokat”.

De, vissza a Dél-Pesti régió példásan szervezetten, flottul lebonyolított tornájához. A 10 csapat két csoportba került, az Olimpiának a házigazda Szigetszentmiklós, a Gregor Jóska vezette Budapest Honvéd, valamint a Szentlőrinc és a Csepel HFC (Halászi Focisuli) jutott.

Mielőtt a kezdést jelző sípszóhoz értünk, még egy rövid kitérő. Nem tudtuk előzetesen felmérni az ellenfelek játékerejét, de tartottunk tőle, hogy a kapusposzton hátrányba kerülünk az ebben a korban már a kapufák között röpködő kisfiúkkal szemben. Igyekeztünk fiú kapust „igazolni”, de nem sikerült, így azután minden meccset szükségkapussal (Balogh Erika, Mercz Dóri, majd Tóth II. Alexandra vállalta, hogy beáll) játszottunk – az eredményből látszik, hogyan.

A torna nyitómeccsét a lányok játszották a házigazda zöldekkel – akik között egyébként szintén volt két kislány. Alkalmasint sok, a női utánpótlással foglalkozó, elsősorban pici lányokat gardírozó kollega szembesült már azzal, ahogy a férfi futball rá tud csodálkozni egy lánycsapatra, hogy „Jé, ezek tudnak futballozni!” Itt is ez történt, a lányokat nem csak a 4-1-es győzelem dicséri, de az is, hogy látványosan, okosan passzoltak, játszották meg a széleket, rendre jó megoldásokat választottak.

Dicsérhetjük az ezúttal tiszta sárgában játszó „kicsiket” a Honvéd elleni mérkőzésért, ahol a kapusból csatárrá „előléptetett” Balogh Erika két góljával nyertek, méghozzá hátrányból, az utolsó előtti percben bevágott gyönyörű gólnak köszönhetően. Vagy a SZAC elleni játékért, ahol a társak önzetlenül szolgálták ki a három gólig jutó Roza Vikit, de éppúgy a Halászi Focisuli elleni meccsért, ahol a lassan elfáradó két csapat nem szerzett ugyan gólt, de Erikának volt egy kapufás lövése, amely azután a kapus háta mögött gurult keresztbe a vonal előtt…

Összességében nagy nap volt számukra a vasárnap, hiszen ritka az, hogy egy csapatban mindenki egyszerre fogjon ki jó napot. A védelemben Görög Lilla (1994) és Dénes Kata (1995) szinte átjátszhatatlannak bizonyult, és felnőtt melléjük az újonc, több társával most megismerkedő, kezdeti idegességét hamar levetkőző Mercz Dóri (1996) is. Főként az ő érdemük, hogy az Olimpia gyakorlatilag kapus nélkül páholta el a mezőnyt – miközben persze gratuláció jár a szükségkapusoknak is.

Tóth II. Szasza (1996) érdeme, hogy igazi jolly jokerként több poszton (jobbfutó, balhátvéd, kapus!) is helytállt, míg a támadó játékosokat főként azért dicsérhetjük, mert minden meccsen ki tudott valaki ragyogni a karból: az első meccsen Tóth Bia (1994) és Görög Zsófi (1996), a másodikon Balogh Erika (1995), a hajrában pedig Roza Viki (1994). Szupercserénk, Pozsgai Kitti (1996) – aki előző nap, az UTE ellen, az U15-ben is pályára lépett – nagy küzdőként mutatta meg, hogy számíthatunk rá.

Folytatás két hét múlva, Soroksáron.

BLSZ, U11-es, torna rendszerű bajnokság

1. játéknap.

Olimpia NFK-Nagytétény – Szigetszentmiklósi TK 4-1

G: Tóth B., Roza V., Görög Zs. (2)

Olimpia NFK-Nagytétény – Budapest Honvéd 2-1

G: Balogh E. (2)

Olimpia NFK-Nagytétény – Szentlőrinci AC 3-1

G: Roza V. (3)

Olimpia NFK-Nagytétény – Csepel Hungary FC 0-0.