Tisztelt Klubvezetők! Kedves Sporttársak!

A női labdarúgással kapcsolatos számos, gyakran a mindennapi életünket is megkeserítő gond közül a legutóbbi hetekben a legtöbbünk számára a serdülő (U15-ös) bajnokság csoportbeosztása, illetve az ezzel járó, nem kevesek számára vállalhatatlan utazási költségek okozták a legtöbb álmatlan éjszakát. Talán nem járok messze az igazságtól, ha úgy vélem, több egyesület úgy érzi, ha ténylegesen rászakadnak az U15 utaztatásával, versenyeztetésével járó terhek, a felnőtt csapat sem fogja tudni befejezni a bajnokságot és ezzel tulajdonképpen – soha nem vitatva az utánpótlás-nevelés fontosságát – kiöntjük a fürdővízzel együtt a gyereket is.

A női futballt gyakran hasonlítjuk a férfiak játékához – tegyük ezt most is. Ahogy az egyik klubvezető társammal élcelődni szoktunk azon, hogy a magyar férfi labdarúgásban nem találni olyan játékost, aki heti négy edzésen és a hétvégi meccsen ingyen töri magát, miközben a női futballban „ez az alap”, igaz az is: azok a férfi csapatok, amelyek a női csapatokhoz hasonló bruttó főösszegű költségvetéssel rendelkeznek, nem versenyeznek országos bajnokságban, nem viselik az ezzel kapcsolatos, törvényszerűen magas utazási és versenyeztetési költségeket. Ez a mi keresztünk, amit cipelünk – de, ha van megoldás, ne úgy tegyük, hogy nem jutunk fel a Golgotára.

A női U15-ös bajnokságban olyan csoportbeosztást készíteni, amely valamennyi csapat számára boldogságot jelent, lehetetlen. Ettől függetlenül, a benevezett 28 csapatot sokféleképpen lehet a hat csoportba sorolni: figyelembe vehető a játékerő, a földrajzi közelség/távolság, vagy az, hogy ki, kit „un már” a legutóbbi bajnokságokból visszaköszönő arcokból.

Nem feladatunk, hogy minősítsük a szövetség által készített csoportbeosztást, rögzítsük inkább a tényeket: a csapatok egy része „csak” elégedetlen volt, mások azt valószínűsítették, ha ez így marad, nem tudják befejezni a bajnokságot.

Szeptember 7-én, mintegy 16 csapat képviselője vett részt azon a megbeszélésen az MLSZ székházában, amelyen a női futball jövőjéről igyekeztünk beszélgetni. Horváth Antal úr, a soproniak vezetőjének felvetésére került szóba, készíthető-e új U15-ös beosztás, megelőzendő az összeomlás. Az MLSZ képviseletében jelen levő Király Gábor úr azt felelte, a csapatok többségi kérelmére (nem egyhangú kérelmére, miután a csoportbeosztás nem része a versenykiírásnak) erre van lehetőség.

A jelen levők (fontos kiemelni, Godvár István úr, a PMFC szakosztályelnöke írásbeli meghatalmazást mutatott fel a Somogyjádtól és a Szigetvártól, téves tehát az a vélekedés, hogy például a somogyiakat senki sem képviselte) azzal a rendező elvvel készítették el – Horváth Antal (Sopron) és Salkovics Gábor (MTK) vezetésével – javaslatukat, hogy a budapesti csapatok két csoportot alkotnak, míg a többi csapat földrajzi alapon kerül a maradék négy csoportba.

Igazságos az a rendszer, amely a budapestiek utazási költségét nullára csökkenti, miközben a vidéki csapatok sok pénzt áldoznak a közlekedésre?

Nyilvánvalóan nem, bár kétségtelenül leírható a csoportbeosztás úgy is: mindenki a földrajzilag legközelebb esőkkel kerül össze. Ez a budapestiek esetében a nulla forint utazási költséget, a dél-nyugati klubok (Szigetvár, PVSK, PMFC, Tolna-Mözs, Völgység NSE) esetében viszonylag alacsony költséget (itt a nagy vesztes a Somogyjád, amely ehhez a régióhoz tartozna, de ötnél több klub nem alkothat csoportot), míg a keleti (a Dunától keletre összesen négy csapat van a pestieken kívül) csapatok (Újfehértó, Hevesi DFC, Gyula, Szeged) esetében irreálisan magas utazási költséget jelent.

Mi lehet, hát a megoldás?

Engedjétek meg, hogy javaslatot tegyünk, amely azonban csak akkor kivitelezhető, ha az NB I-ben és az NB II-ben szereplő valamennyi, azaz 24 egyesület igennel szavaz, majd az MLSZ elnöksége is elfogadja azt.

Javaslatunk a következő:

1. Készüljön és fogadtassék el egy olyan csoportbeosztás, amely a gyerekek, és az egyesületek fennmaradása érdekében a minél kisebb utazási távolságokra épül. (Ez a csapatok többségi szándékán múlik.)
2. A női NB I és az NB II versenykiírásában egyaránt 600-600 000 forintos, összesen 1 200 000 forintos (!) díj szerepel a Fair Play verseny első három helyezettjének.  Kérjük közösen a versenykiírás megváltoztatását akként, hogy ebben a bajnoki szezonban ne díjazzuk a legkevesebb büntetést kapó csapato(ka)t, hanem ezt a pénzt az U15-ben szereplők támogatására fordítsuk.
3. A budapesti csapatok fogadják el, hogy miután nincsen utazási költségük, ebből a támogatásból nem részesednek.
4. A maradék 19 klub között is differenciáljunk. A keleti régióba tartozó négy csapat, valamint a Somogyjád kapja a legtöbbet (Újfehértó 100 000, Heves, Gyula, Szeged, Somogyjád 90-90 000 = 460 000), a dél-nyugatiak a legkevesebbet (Szigetvár, PMFC, PVSK, Tolna-Mözs, Bonyhád, 40-40 000 = 200 000), és a többiek a közepes léptékű összeget (Viktória FC, Fészek Cs., Győri ETO, Győri Dózsa, Mosonmagyaróvár, Sopron, Nagykutas, Veszprém, Pálhalma, 60-60 000 = 540 000). A három „kategória” támogatása összesen: 460 000 + 200 000 + 540 000 = 1 200 000 forint.
5. A csapatok fogadják el, hogy formailag kölcsönt kapnak, amely abban az esetben vissza nem térítendő kölcsön, ha mind U15-ös, mind felnőtt csapatuk végigjátssza a bajnokságot. Ha valaki visszalép, az U15-re kapott utazási támogatás – esetleg részarányosan – visszafizetendő!

Tisztelt Klubvezetők! Kedves Sporttársak!

Kérlek benneteket, támogassátok javaslatunkat. Úgy véljük, a női futballra fordítandó szövetségi pénznek – természetesen nem vitatva a Fair Play fontosságát, az utánpótlás támogatásában életmentő szerepe lehet. Még azt is mondanánk, az U15-ös támogatás, a versenyelőnyök kiegyenlítése is része a Fair Play-nek. És nem vitásan, hasznosnak, látványosnak látnánk, ha volna a szakág életében egy ügy, amely mellé mindenki, egységesen sorakozik fel!

Budapest, 2007. szeptember 11.

                                               Sportbaráti üdvözlettel