Mindez a nagypályás versenyrendszerben szereplő csapatok számára jelent kisebb gondot, nekik legfeljebb annyi problémájuk lehet, hogy az esetleg évek óta náluk játszó futsalosok most kénytelenek nemet mondani.

Persze, az sem evidencia, hogy a nagypályás csapatok vezetői jó néven veszik – vagy még szigorúbban fogalmazva – engedik saját játékosaikat futsalozni.

Legutóbb, ha jól emlékszem, az MLSZ-ben, a versenykiírások kapcsán tartott, kissé megkésett megbeszélésen vetődött fel, vajon az amatőr játékosok esetében a klub korlátozhatja-e, játszanak-e szabadidejükben, a másik szakágban. Bár a vélemények elég széles skálán mozogtak (emlékeztetőül három: aki futsalozni akar, az menjen, de akkor ne jöjjön nagypályázni; a klub a sportszerződésben korlátozhatja a játékos jogát, amit a sportoló a szerződés aláírásával elismer; a teljes liberalizálás a helyes), fontosnak tartjuk az érintetteket emlékeztetni arra, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség Nyilvántartási, Igazolási- és Átigazolási Szabályzata felettébb pontosan fogalmaz:

8. § (1) Az amatőr /Verseny viszonyban, vagy sportszerződéssel sportoló/ labdarúgó, – azon sportszervezet írásos engedélyével, mely korábban kérte versenyengedélyét –, egy időben legfeljebb egy nagypályás és egy futsal sportszervezet igazolt labdarúgója /játékosa/ lehet, és igazolását követően azonnal játékjogosultsággal rendelkezik.

Azaz, a másik szakágra – legyen az nagypálya, vagy futsal – kiváltandó újabb versenyengedély érvényességi kelléke a versenyengedélyt korábban kiváltó sportszervezet írásbeli engedélye…