Barbara – illetve, miután senki sem szólítja így, maradjunk becenevénél, a Csuzynál – bizonyosan hálókocsi kalauz lett volna, ha nem a futballba szeret bele. Feltehetően imád utazni, hiszen a Dunától keletre lassan alig van olyan női futball fellegvár, ahol ne fordult volna meg…
Egri, ott, a helyi focisuliban, Csuhay József irányításával kezdett játszani. Nem tegnap, tíz évvel ezelőtt, nyolc évesen. Tizenöt évesen igazolt Debrecenbe, ahol azonnal a felnőtt, élvonalbeli gárdában találta magát. Büszke rá, hogy „kezdésnek”, az első meccsei egyikén gólt rúgott Szvorda Melindának, a válogatott elsőszámú kapusának. A Lokiból hasonló okokból jött el, mint a többiek, akik úgy érezték, az a csapat nem az ő világuk. Miskolcra került, de itt csak fél évet húzott le – megszűnt ugyanis a csapat. Foci nélkül azonban nehéz élni, Salgótarján következett, a Skorpiók futsalosai, majd ismét a nagypálya, Gyula, miközben a futsalhoz sem lett hűtlen: az idei tavasz nagyobbik részét már Berettyóújfaluban, a Bihari Olimpia NFK futsalosai között edzette végig. Hiba lenne kihagyni a felsorolásból, hogy menet közben meghívót kapott Markó Edinától az U19-es válogatott keretbe – az érettségi mellett azonban erre már nem maradt energiája.
Barbi, aki az Olimpiában a 30-as mezszámot választotta, sok poszton használható, képzett, kitűnő futballista. Kedvenc posztjának az irányító szerepkört tartja (vajon, csak a pályán? – erről bihari barátnői, Tóth Tamara és Lovász Kinga talán többet tudnának...), de a vasárnapi, Hegyvidék elleni mérkőzésen szűrőként és belső védőként is jól futballozott. A klubváltással most először lakhelyet is váltó, Budapestre költöző Csuzy beilleszkedését nagyban megkönnyíti, hogy számos ismerős arcot láthat az öltözőben. Váradi Ágival Debrecenben és Miskolcon, Rusz Biával Salgótarjánban, Pozsgai Melindával Gyulán és Berettyóújfaluban játszott már együtt – meg, hát, nem is az a típus, aki nehezen fogadtatja el magát…