Nem könnyíti meg ennek a hírnek a megírását, hogy úgy kell a betűket nyomogatni a klaviatúrán, hogy azzal ne sértsük meg a másik fél (üzleti) titkait, ne hozzunk kellemetlen helyzetbe jó szándékkal tárgyaló embereket. Iparkodunk ugyanakkor minden információt megosztani az érdeklődőkkel – azzal a szándékkal is, hogy bárki láthassa, nincsenek titkok.

Szűk öt évvel ezelőtt alakult egyesületünk a 2006-2007-es szezonban kiharcolta a következő bajnoki évtől érvényes élvonalbeli tagságot. Ha gondolkodtunk is azon, hogy a fiatal csapat vállalja-e a harcot a legjobbakkal, ennek kizárólag szakmai okai voltak. Azt tudtuk, pénzügyi szempontból vállalható az NB I – sőt bizonyos szempontból a versenyeztetés még olcsóbb is, mint a másodosztályban.

Ettől függetlenül azonban tény, nem jelent egyszerű feladatot a működéshez szükséges források begyűjtése, illetve – ha csak Budapestet nézzük – nem könnyű lépést tartani olyan szilárd hátországgal rendelkező egyesületekkel, mint az MTK, az Újpest, a Ferencváros, vagy a Femina.

Amikor a Budapest Honvéd vezetői megkeresték egyesületünket, az az esély körvonalazódott, hogy az erős bázis nélkül iparkodó csapatunk biztonságos otthonra lel.

A Honvéd élvonalbeli csapatot szeretett volna, amely kizárólag a Budapest Honvéd nevet viseli, és amely megfelel a tulajdonos, Hamingway úr által támasztott kívánalmaknak.

Mi, olyan megoldást kerestünk, amelyben mindkét fél képes érvényesíteni a saját – a másiktól néha különböző – érdekeit.

Ragaszkodtunk az önálló egyesület megtartásához. Ennek két oka volt, egyrészt az, hogy az Olimpia „tulajdona” az NB I-es rajtjog (emlékezhetünk az UTE-Renova házasságra, Farkas Laciék egyéves „parkolására”), másrészt az, hogy a semmiből felépített csapatunk vezetését a biztosabb jövő vágyával sem akartuk kiengedni a kezünkből. Azt gondolom, tisztességes megoldást ajánlottunk.

Javasoltuk, tekintsük mintának a BNLC, Hevesi Tamásék csapata, és a Ferencváros frigyét. A játékosok igazolásában megmarad az Olimpia, de a „külvilág” számára Honvéd lesznek. Vállaltuk, hogy az egyesületi alapszabály módosításával felhatalmazzuk „élettársunkat”, delegáljon egy képviselőt az elnökségbe, akinek a legfontosabb kérdésekben (költségvetés, stratégiai célok meghatározása, személyi kérdések, a különböző beszámolók elfogadása, stb.) gyakorlatilag vétójoga lesz. Olyan költségvetést állítottunk össze, amiben jelentős saját bevételeket is szerepeltettünk, 4-4.5 millió forintra csökkentve ezzel a Honvéd ráfordításának szükségességét. Vállaltuk, hogy partnerünk felé ugyanúgy elszámolunk, mintha pályázati pénzekről lenne szó. A bizalomerősítés érdekében a bajnoki rajttal kapcsolatos nagyjából félmillió forintos költségeken túl vállaltuk az utófinanszírozást – azaz csak ellenőrzött, már kifizetett számlák, a költségvetésben szereplő tételek finanszírozását kértük. Javasoltunk jó néhány olyan közös fellépést, akciót, amely a futball általános presztizsét erősíti, amely a férfiak számára is eladhatóbbá, kedvesebbé teszi a játékot.

Nem találtunk közös nevezőt. Tárgyalópartnereink kifejtették, a mi székünkben valószínűleg ők is hasonló megoldást javasolnának – de a klubtulajdonos saját csapatot akar, márpedig ebben a konstrukcióban a lányok nem lesznek az „övéi”.

Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy kimondjuk: sem a házasság, sem az élettársi kapcsolat nem jön létre. 

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokszor volt alkalmunk átgondolni, a játékosokkal, a menedzsment tagjaival, a szülőkkel kibeszélni a meghiúsult frigy ügyét.

Eddig még egyszer sem jutottunk arra a következtetésre, hogy rossz döntést hoztunk.