Ezúttal viszont már semmi akadálya a szerződtetésének, és csak rajta múlik, hogy a kiskapu mellett a több mint dupla akkora nagypályás kapuban is a legjobbak közé emelkedik-e.

Az érettségi előtt álló Rusz Bia igazi „sportlédi”. Amikor megismerkedésünk környékén rákerestem a nevére a neten, elsősorban sí és atlétikai (diszkoszvetés!) versenyek díjazottjaként találtam rá. Ráadásul a teljes Rusz Bia-kép még ennél is árnyaltabb, hiszen a roppant csinos kapus nagy vagány, ha például a hobbijait kell sorolni, az elsők között említi a motorozást is. Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy Bia az élet könnyebbik oldalát kedveli csak, gyorsan hozzátesszük: továbbtanulási reményekre jogosító jó bizonyítvánnyal büszkélkedhet és nem mellesleg a Fidelitas karancslapújtői csoportjának vezetőjeként a helyi közéletből is igyekszik kivenni a részét.

Számunkra persze elsősorban az a fontos, hogy látjuk rajta: bár egyelőre még csak barátkozik a nagykapuval, a tehetsége, elszántsága azt sejteti, hogy gazdagodik vele a magyar női futball. Személyében olyan játékost sikerül bevonni a szakág vérkeringésébe (nem lennénk igazságosak a gyulaiakkal, ha nem említenénk, korábban ők is „kinézték”, felfedezték Biát, szerették is maguk között tudni, de a Salgótarján-Gyula távolság leküzdése megoldhatatlan feladatot jelentett), aki enyhíti a hiányt a talán legfontosabb poszton.