Ezen a nyáron Encinitasban, Juli Veee barátom soccer campjében dolgozom és ismerkedem és tapasztalom meg először az amerikaiak, gyerekek és felnőttek hozzáállását a focihoz.
A foci itt nagyon népszerű, de ez jellemző az általam megismert és lakott térség, San Diego széles környékére.
Californiára jellemző, hogy nagyon sok ügyes fiú-lány nő ki a fűből, köszönhetően annak, hogy itt az év 12 hónapjában alkalmas az idő a kinti játékra.
Mit hogy alkalmas...
Júliustól-februárig verőfényes nyár van, a többi 3-4 hónapban változóbb, nem mindig süt a nap, néha felhősebb az ég.
Ez inkább a délelőtti órákra jellemzőbb, később már elengedhetetlen kellék a napszemüveg.
Jellemző adat San Diegora, hogy évente átlagban egyszer esik az eső...
A hiányzó csapadékot részben öntözéssel oldják meg, részben pedig a természet kinyeri az óceán közelségéből a megfelelő párát.
No de foci...
Hárman vagyunk Juli mellett a táborban, Maas a japán, Mark a tősgyökeres amerikai (olyannyira, hogy ő vitte oda Julit a klubhoz még 1983-ban).
A Camp Juli Veee névre hallgat és a klub, az Encinitas Express Soccer Club égisze alatt fut.
Egyszerre 30 lurkó serénykedik egy turnusban, melyen igazságosan (10-10-10) osztozunk meg.
Felváltva tartjuk a foglalkozásokat, így a 8-12 éves fiúk-lányok mindegyike volt már a kezem alatt.
Elmondható, hogy egy ilyen camp általában a recreation kategóriát képviseli, itt-ott tűnik csak fel egy-két kimondottan ügyes, tehetséges lurkó.
Nincs is ezzel probléma, ez amolyan nyári tábor, ahol elsősorban az a lényeg, hogy jól érezze magát aki jön, ennek megfelelően állítjuk össze a programot, melyben rengeteg játék szerepel.
Kimondott technikai-taktikai képzést elsősorban a nagyobbak számára tartunk, akik már megfelelő szinten tudják végrehajtani ezeket a feladatokat.
Kicsit fárasztó reggel 9-től délután háromig a napon főni, ezért nélkülözhetetlen a megfelelő nap elleni védelem.
Mint a képből is látszik, az óceán kb 100-150 méterre van.
Kimondottan felüdülést jelent a háromnegyedórás ebédszünetben lemenni a homokos fövenyre, csobbanni egyet a nem túl hideg, 73 fokos vízben.
No persze nem kell megijedni, ez fahrenheitben van, itt ez a mértékegység (23 celsius).
Sok minden furcsa még, a több mint 14 000 kilóméter (9000 mile) távolsághoz, a 9 órás időeltolódáshoz már hozzászoktam, az azonban még hátravan, hogy a mértékegységeket megszokjam, itt minden más.
A jót azonban mondják, könnyű megszokni, segít ebben az is, hogy amint szabadidőm van, megyek a környéken biciklizni, vagy le a partra, a beachre.
Hétvégi programból pedig van dögivel, a Sea World, Animal Park, San Diego Zoo, Coronado, Balboa-Park mind-mind felejthetetlen élményt nyújtanak.
Legközelebb képeket is mellékelek, addig megpróbálom kiválasztani a legszebbeket.
Nem lesz egyszerű...