A bankettre készülve összeszámoltuk, huszonöt játékosunk lépett pályára az NB II-es csapatban. Tekintélyes szám, és az, hogy néha még ez sem volt elég, magyarázat a „csak” ezüstre. (A két nagypályás csapatban összesen harmincegyen játszottak.)

A „csak” persze idézőjelbe tétetett, mert az ünneplés közben elhangzott értékelés is kiemelte, nincs ok a szégyenkezésre, az elégedetlenségre – egyáltalán nem volt evidens, hogy az újonc, nagyon fiatalokból álló Olimpiának első felnőtt évében át kell robognia a másodosztályon.

A lányok tisztességgel megtették, ami tőlük nem elvárható, egyáltalán várható volt – buta ember az, aki oda emeli a lécet, ahol versenyzője csak alatta tud átugrani.

Büszkén osztjuk meg a honlap olvasóival az egyéni díjazottak névsorát, Orsi rövid értékeléseit – ők azok, akik a 2006-2007-es szezonban a jók között is a legjobbak voltak.

Horn Alexandra és Hartai Petra

A legkisebb csapatban elismerést, jutalmat érdemel a hozzáállás a rendszeres edzésre járás is. Horn Szasza a szezon elején még csatár volt, tavaszra új posztot találta magának, ami szintén jól megy. Petra középpályás, egyre képzettebb játékos. Mindketten játszottak az U15-ös csapatban is már, a következő szezonban még többet fognak. Szerencsére jól bírták, hogy az ő korosztályukban nincs rendszeres bajnokság – pedig így sokkal nehezebb őket motiválni.

Németh Felícia

Felícia csapódik a csapaton belül a különböző korosztályok között: ő az egyetlen 1994-es születésű játékosunk. De, becsülettel edz és játszik is, pedig igazából az eggyel fölötte lévő korosztályban is kevesen vannak. Ezért neki szinte a legnehezebb a dolga, eddig nagyon posztja sem volt, de találtunk neki és remélhetőleg nyártól már alapembere lesz az U15-ös csapatunknak!

Végh Csenge – A legkisebb csillag

Övé a legnehezebb feladat, amit csak futballista kaphat, mert neki szinte mindig nagyobbak ellen kellett játszani, sőt nagyobbak között kellett edzenie is. Ennek ellenére kilenc évesen is olyan bátor, amit a nagy csapatból sok sztár megirigyelhetne, sőt, ami talán ennél is fontosabb: az elmúlt évben annyit fejlődött, hogy ma már azt mondhatjuk rá hogy a korosztályához képest, kifejezetten képzett focista lett.

Dénes Dorka – az U17-es gólkirály

A következő díj egy olyan játékosé, aki U17-ben mindenképpen, NB II-ben, pedig amikor éppen a bátorság ott volt benne, nagy hasznára volt a csapatnak - jobban is, mint ő azt gondolná. Igazából nem volt túl jó szezonja, sokszor bizonytalan volt saját magában, és sokat kínlódott a bokájával is, mégis 11 góllal Dénes Dorka lett az U17-es csapat gólkirálya.

Váradi Ági –az NB II-es csapat gólkirálya

A felnőttcsapatban ősszel jól játszva és sok gólt lőve (közben sérülése miatt, a fél szezont kihagyva!) vezette a góllövőlistát. Tavasszal, úgy érzem, hogy talán az érettségi-felvételi, és amellett az edzősködés is közrejátszott abban, hogy kevesebb gólt lőtt. Gyengébb formában is volt, és kevesebb meccsen is játszott, mégis 15 góllal (úgy hogy több mérkőzésen lőtt gólt, mint Váradi Szandi), Váradi Ági lett az NB II-es csapatunk gólkirálya.

Váradi Szandi – A „Döntő gólok hőse”

Olyan játékosról van szó, akiről sokszor beszélgettünk úgy, hogy nem tudjuk eldönteni mikor játszik jól és mikor nem. Voltak jó meccsei, és voltak kevésbé jók, de azt hiszem, hogy azt senki nem veheti el tőle, hogy bárhogy is játszott, tavasszal szinte alig volt olyan mérkőzés, hogy ne lőtt volna gólt, sokszor duplázott. Ezekkel a gólokkal a csapat meccseket nyert meg, döntő gólok voltak ezek, ezért mi ehhez igazodva Szandinak a „Döntő gólok hőse” címet választottuk.

Halász Réka - Az „Év gólja”

Ez a cím alapvetően egy tévés, vagy videós műfaj, és nagyon emlékezetesnek kell egy gólnak lennie ahhoz, hogy szóban is az év góljává tudjon válni. Olyan góllá, amelyet mindenki egyértelműen jelöl, ha megkérdezik kié volt az év gólja. Ezért ennél a gólnál nem is lehet titkolózni, Halász Rékának, a Veszprém ellen rúgott gólja az év gólja. Ami nem csak szép gól, egy szép támadás végén (Dorka elment a baloldalon, a rövid sarok felé mozgó Gabi és Erika fölött átívelte a labdát a hosszú oldalra, ahol érkezett Réka, aki egy pattanás után, 16 méterről, egyből bevágta a labdát a rövid felső sarokba), de győztes gól is volt, sőt talán az egyik legfontosabb lépés lett a feljutás felé az ezzel a góllal megnyert meccs. A gólt még különlegesebbé teszi, hogy decemberben, Brazíliában, a Copacabanán Réka azt mondta az őt interjúvoló kamera mikrofonjába: „Az az álma hogy egy nagyon fontos meccsen győztes gólt szerezzen, és a csapat rohanjon felé, ünnepelni őt!” Gratulálunk a megvalósult álomhoz!

Majnik Vivi – „A legtöbbet fejlődött játékos”

Az egész szezon alapján, azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy ő az a játékos, aki a csapatunk nélkülözhetetlen tagjává vált. Igen, ez a legjobb szó rá, hogy nélkülözhetetlen, hisz nélküle nem jutottunk volna el idáig, ha esetleg megsérül és kiesik, bizony komoly gondjaink lettek volna. De, ő jól állta a sarat, és ha sérülten is, betegen is de ott volt a védelem oszlopaként. És az, hogy legtöbbet fejlődött, az azért igaz rá, mert igazából ebben a szezonban lett nagypályás játékos, akit már a csapaton kívül is sokan ismernek, tehetségét, képességeit mindenki elismeri, válogatott kerettagnak is mondhatja magát. De még ez is, ahogy mondani szokták semmi… Talán a teljesítménye legnagyobb elismerése, hogy most a bajnokság végén, amikor az NB I-es csapatot építjük, oda keressük a megfelelő erősítéseket, nem első, hanem második embert keresünk a posztjára… Nem a helyére lépőt, hanem a mögötte dolgozót, a tartalékját keressük. Gratulálunk Majnik Vivinek!
Gleich Barbi – a "Játékidő bajnoka"

Ez díj, mint láthatjátok, annak jár, aki a legtöbb nagypályás mérkőzést játszotta a mezőnyjátékosok közül ebben a szezonban. Ez összesen 37 nagypályás mérkőzést jelent a 2006-2007-es bajnoki évben. Ezzel ő lett a szimbóluma annak a dupla terhelésnek, amit azok a játékosok kaptak, akiket mi gyakran nevezünk kicsiknek, de ez után az év után ezt a jelzőt nyugodtan elfelejthetjük az ő esetükben. A díj a pályán töltött időnek szól, de nem lehet nem említeni, hogy ezt az időt jó teljesítménnyel és magas szintű játékkal töltötte meg. Ráadásul – védő létére - az első NB II-es gólunkat is ő szerezte. A „Játékidő bajnoka” az U17-es csapat kapitánya, Gleich Barbara, aki az NB II-es csapatban is minden mérkőzésen pályára lépett.

Farkas Klaudia - Jolly Joker

Ezt a díjat annak a játékosnak szoktuk adni, aki szinte minden poszton hasznára tud lenni a csapatnak, és ő hasznára is volt ebben a szezonban. Ez még megtoldható azzal, hogy az idei díjazott a pályán nem csak a játékával, hanem a jelenlétével is nagyon sokat segített a társaknak, tudott pluszt adni, akkor is, ha nem játszott igazán jól, de bíztak benne a többiek, és ez nagy erőt adott a csapatnak. Tavaly Küllői Annát választottuk Jolly Jokernek, az idei díjazott: Farkas Klaudia.

Damak Zsuzsi – "Az év igazolása"

Ő az a díjazott, aki talán a legjobban meglepődik majd azon, hogy kapja ezt az elismerést, mert rendszerint alulértékeli a saját teljesítményét ahhoz képest, ahogy mi látjuk. Fontos, hogy a csapat bízik benne, jó játékosnak tartja, és nagyon kedveli is. Úgy tudott a csapat bástyájává válni, hogy igazából újoncként, valódi nagypályás múlt nélkül igazoltuk, de nem csalódtunk, hetek alatt megkérdőjelezhetetlen helye lett a csapatban. Az „Év igazolása” a tavaszi szezonra érkezett Damak Zsuzsanna.

Az „Év játékosa” díjak következnek. Két korosztályban adtuk oda ezt a díjat: a kicsiknél (U13), és a két nagypályás csapatból választottunk, hiszen az U17-et és az NB II-t nehéz különválasztani. Ez a díj az, ami minden díj felett áll egy picit, ezért is más, mint a többi.

Dénes Kata - Az „Év játékosa”

A kicsiknél egy olyan játékos az „Év játékosa”, aki ebben a szezonban igazán kitett magáért. Igaz ilyen korban, még sok minden más is fontos egyeseknek, nem csak a foci, de ahhoz képest, hogy nincs nekik bajnokság, nagyszerű, hogy volt, aki szinte minden edzésen ott volt, sőt pluszban is edzett. Ezért talán nem véletlen, hogy ennyit fejlődött ebben az évben. A nagyobbak, ha beállt közéjük, rendszeresen meglepődtek azon mennyire sokat fejlődött. Azt hiszem, ha így folytatja tovább, és ha picit talán még fontosabbá válna a foci az életében, akkor nagyon jó játékos lehet belőle: talán jobb is, mint bármelyik mostani sztárunk, ami azért nem akármi.
A nagypályás csapatokban is egy díjazott lenne - ha el tudtuk volna dönteni, ki legyen az. Sokat gondolkoztunk, vacilláltunk két játékos között, és ha egyikünk valakiről mondott egy olyat, ami döntő lehetne, akkor a másikunk a másikról mondott olyat, ami szintén megfellebbezhetetlen. Végül úgy döntöttünk, igazságtalanság lenne bármelyiküktől az „Év játékosa” címet elvenni, így megosztottuk a díjat.

Kovács Zsanett – az „Év játékosa”

A fiatalabbal kezdem, mert így szokás. Róla azt kell tudni, hogy mióta nálunk van rengeteget fejlődött, nem csak focitudásban, hanem mentalitásban is. Mikor Ráckevéről hozzánk került, még elég lustácska volt, nehezen bírta a keményebb edzéseket, és ezért néha nagyon fájt a cipőjében a lába, ha futásról volt szó… De, ahogy egyre többet járt közénk és fejlődött, jól játszott egyre inkább változott ebben is, és mára azt hiszem, példaértékű mind az edzésmunkája, mind pedig a szezonban nyújtott egyenletes, nagyon jó teljesítménye. A nagyon jó, az szó szerint nagyon jó, sőt szuper, hiszen ebben a szezonban egy, esetleg két rosszabb meccsére emlékszem, amikor nem hozta azt, amit vártam tőle. Megbízható, és stabil kezdőjátékos mindkét nagypályás csapatunkban, aki előtt ott a következő lépcsőfok, a korosztályos válogatottság.

Ferbert Annamária – az „Év játékosa”

Ő az egyetlen játékos, aki egyetlen percet sem hiányzott az NB IIes csapatból, de természetesen nem ez teszi őt az év játékosává. Mindvégig, klubjában, sőt nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és abban is első, hogy az Olimpia játékosai közül, ő került be elsőként a bő felnőtt válogatott keretbe. Mégis, ha azt kell megmondanunk, mi tette őt az év játékosává, mindezek mellett elsősorban azt kell kiemelni, hogy ő az Olimpia Női Futballklub történetének első igazi csapatkapitánya, olyan játékos, aki a pályán és a pályán kívül egyaránt példaképe lehet a társaknak, a nyomában haladóknak.