2002 októberében, az Olimpia Női Futballklub első edzésén négy pici lány ügyködött, de az „alapítók” száma tulajdonképpen hat: Árvay Brigi, Dénes Dorka, Fábián Dóri, Németh Zsuzsi, Sturcz Fanni és Tihanyi Rita gyakorlatilag a kezdetektől a fedélzeten volt.

Hozzájuk csatlakozott éppen az első meccsre „beesve” Czirják Rachel. Nem is akárhogy mutatkozott be, hiszen a Fehérvári úti Futballarénában, a Buda Juniors fiú/lány vegyes csapata elleni mérkőzésünkön (2-1, ide!) két gólt vágott.

A kezdetektől Töttősi Attilával dolgozó lányokat szűk három hónapi gyakorlás után lehetett igazi tornákon is elindítani. Nem is játszottak rosszul, hiszen Mátraderecskéről éremmel, Bugacról torna-győztesként tértek haza.

A hőskor emlékeit lajstromozva érdemes néhány nevet feljegyezni az egyesület aranykönyvébe: az indulásnál nagyon sok, főként szakmai segítséget kaptunk Markó Edinától, aki akkor nem csak a válogatott csapatkapitánya, de az U19-es válogatott szövetségi edzője és a Viktória FC játékos-edzője is volt, a klubcímerben szereplő figurát Korponai Babett, a szombathelyi Viktória FC játékosa tervezte-rajzolta, „keresztanyánkként” pedig Mester Kata Olimpiát, a kilencvenes évek kiemelkedő tudású játékosát tisztelhetjük.

Utóbbi talán magyarázatra szorul: olyan nevet akartunk választani, amely sportos, mutatja a kapcsolatot a Viktóriával (női név ez is…!), jelzi a női futball komolyságát (olimpiai sportág!) és nem utolsó sorban, a jövőre gondolva, külföldön is könnyen érthető, használható. Így lettünk Olimpia – a jó megoldás egy Katával eltöltött nap után jutott eszünkbe.

A telet sok edzéssel, tornákkal töltöttük – egyre bővülő létszámmal. Rachel két húga, Sára és Anna is csatlakozott a csapathoz, mint ahogy erősítésnek bizonyult Kis Niki is: máig sajnáljuk, hogy ő végül nem tudta vállalni a rendszeres futballal járó kötelezettségeket.

2003 Húsvétja fontos dátum az életünkben: ekkor játszott az Olimpia Női Futballklub először külföldön. Szintén a szombathelyiek segítségének köszönhetően, Luganóban vettünk részt – fiú csapatok társaságában – egy U15-ös tornán. Ma már mosolygunk rajta, de akkorák voltak a lányok, mint most a Bozsik-programban szerepelt csapatunk…

Jelentős fegyvertény, hogy nem lettünk utolsók a mezőnyben, sőt, Fábián Dóri, az egyesület első évének kiemelkedően legjobb játékosa még gólt is lőtt!

A svájci túra abból a szempontból is remekül sikerült, hogy alaposan összerázta a csapatot. A gyerekeket, felnőtteket egyaránt – azt is mondhatjuk, tulajdonképpen Lugano óta működik valódi egyesületként.

Hazaérkezésünk után jelentősen bővült a létszám: komplett csapatot, hét lányt „szereztünk” a csepeli Szárcsa Általános Iskolából. Bár közülük többen menet közben lemorzsolódtak, Majnik Vivi, Nyerges Fruzsina és Sáfrányos Zsófi ma is az Olimpia NFK játékosa.

Nyáron – megint csak a szombathelyi kapcsolatnak köszönhetően – Fűzfőn fociztunk, a hagyományos dán-magyar nemzetközi tornán kipróbáltuk a keresztpályás játékot. Itt is az volt szám, hogy nem lettünk utolsók, sőt sikerült megvernünk a „nagytestvér” Viktóriát! Na jó, csak 1-0-ra méghozzá úgy, hogy Michna Virág a félpályánál felszabadítással kísérletezett, mint a II. Ukrán Front – fenékbe rúgta a labdát, és az az akkor még mini méretű Szita Inci feje fölött beesett a kapuba…

A 2003-2004-es szezon fontos eseménye, hogy egyesületünk először indult az MLSZ által kiírt hivatalos bajnokságban. Beneveztünk az U15-ös, keresztpályás bajnokságba. Az MTK-val, a Saturnus-László Kórházzal, a Lágymányossal és a rajt előtt végül visszalépett Ráckevével kerültünk közös csoportba. Előzetesen úgy számoltunk, a két „nagycsapattal” nem tudjuk majd tartani a lépést, de azért jó volna megszorítani őket. Olyannyira sikerült, hogy az MTK mellett mi lettünk a másik továbbjutó! Tulajdonképpen akkor sikerült letenni a jelenlegi csapat alapjait: sokat számított, hogy megszilárdítottuk a védelmünket a nyáron, illetve a bajnoki rajtra hozzánk csatlakozott Schuh Edinával, Lantos Csengével, Molnár Ilkával és Kurucz Adriennel.

Velük – illetve rajtuk kívül Staar Gabival, Küllői Annával és az akkor még a mezőnyben igyekvő Bognár Edinával – mennyiségileg és minőségileg egyaránt gyarapodtunk. Nekik is köszönhető, hogy 2004 tavaszán két korosztályban indulhattunk a hollandiai Sint Tunnis Cupon.

Sőt! Nem csak indultunk, remekül is játszottak a lányok: az U15-ös csapat harmadik, de a kicsik, az U13-as korosztályban, az egyesület első nemzetközi sikerét aratva torna-győztesek lettek.

A bajnoki év krónikájából az U15-ös országos döntőt (nem sikerült jól az a játéknap, a lányok tudásuk jó, ha felét nyújtották és csak hetedikek lettek) és a fűzfői tornát érdemes még kiemelni. Utóbbin már közöttünk játszott az MTK-tól érkező Barsi Adrienn is. „Piri” (edzőtábori kultúrműsor nyomán kapta becenevét) két dologgal hívta fel magára a figyelmet. Egyrészt a kutyájával, Ginával költözött be a csapatszállásra, másrészt bemutatkozásként, első mérkőzését játszva összeverekedett a dánokkal, ami után ki is zárták a csapatunkat…