Hogyan is mondta Bob Paisley, a Liverpool FC hajdani „ideológusként” is zseniális menedzsere? „A futball nem élet, vagy halál kérdése – annál jóval több”. És, hogy a hajdani skót menedzsernek igaza van, azt bizonyítja, milyen sebességgel rakétáztak a csúcs és a mélység között a gyerekek

Az elmúlt két év magas színvonalú rendezvényeihez méltó, kitűnő tornát rendezett a Jetix televíziós csatorna felkérésére az utánpótlás sport talán legáldozatkészebb hazai civil támogatója, a Nemzeti Sportakadémia. Bereczky István és csapata húsz megyei döntőn válogatta ki azokat a 12 éves fiú, illetve lányjátékosokat, akik az országos döntőben mérkőzhettek meg a Jetix által felajánlott pazar díjért, a dániai nemzetközi gyerekfutball-tornán való részvételért.

A Margit-szigeten, az Atlétikai Centrum gyepén felállított négy pályán a fődíjhoz méltó elszántsággal vetették magukat a küzdelembe a megyei bajnokcsapatok. Érdemes kiemelni, hogy a „külcsín” is pazar volt, hiszen a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet támogatásának köszönhetően valamennyi csapat kapott egy-egy garnitúra Umbro szerelést, amelyet azután a gyerekek, a csapatok haza is vihettek magukkal.

A fiúk tornáján ebben az esztendőben szigorodott a szabály, kizárólag iskolai csapatok indulhattak, de amint azt a döntőt a helyszínen végignéző hírességek – köztük egykori és mai válogatott játékosok, mint Kereki Zoltán, Kiprich József, Lőw Zsolt – megállapították, ez a színvonalat mákszemnyivel sem csökkentette. A csoportmérkőzések során még akadtak ugyan nagyon különbségek a csapatok között, de a legjobb nyolctól, az egyenes kiesésben már minden gól hatalmas jelentőségűvé vált.

A jók közül a legjobbnak ezúttal a szombathelyi Váczi Mihály Általános Iskola fiai bizonyultak, akik nem csak egységes csapatjátékuknak köszönhetik sikerüket. A nehezebb pillanatokban sokat számított, hogy maguk között tudhatták Dancsecs Danit, a torna legjobb játékosát, akiről nem túlzás azt állítani, korosztályában a világ bármelyik csapatában megállná a helyét. Alkalmasint nem felesleges azt is megemlíteni, azzal is tisztelegni az évek óta áldozatkész, magas szintű munkát végző futball-műhelyek előtt, ha leírjuk: a szombathelyiek mellett olyan városok, olyan csapatok szerepeltek még remekül, amelyeket hosszabb idő óta nagybetűvel írunk a hazai utánpótlás-nevelés térképén: ilyen Vác, Kecskemét, Miskolc.

A magasabb színvonal, a gyorsabb futball és az erő a fiúk oldalán volt, a nem mindennapi izgalmakat, a már a bevezetőben is említett hetes-párbajokat viszont a lányok produkálták.

A Jetix Kids Cup kiírása szerint (tekintettel arra is, hogy az iskolai futball legfejlettebb versenyrendszerében, a Diákolimpiákon ez a korosztály még nem szerepel) egyesületi csapatok is indulhattak. Talán nem véletlen, hogy az ezúttal a vártnál korábban elvérzett tolnai, és szentgotthárdi lányok mellett a végjátékban is ők játszották a főszerepet. Kis Balázs csapata, a csoportmeccseken simán végigmasírozó Olimpia NFK a negyeddöntőben botlott és csak büntetőkkel jutott túl a tápiószőlősieken, Pest megye legjobbján. A másik ágon a két favorit a mátraderecskei Dobó Katica SE és a Kecskeméti Női Labdarúgóklub (Szabó Erika edzővel tulajdonképpen a tavalyi győztes, csak persze új korosztállyal) magabiztosan menetelt egészen az egymással vívott elődöntőig. Ott mindenki a két gólvágó, Pádár Blanka és Kávai Kitti párharcát várta, ám végül az döntött a hevesiek javára, hogy Salamon Fruzsina személyében (aki egész szombaton nem kapott akciógólt) jobb kapusuk volt, mint ellenfelüknek.

A döntőbe így végül Forgó Gábor tanítványai álltak szemben a sárga mezes olimpiásokkal. Az addig látottak talán a pirosak sikerét ígérték, de ez az a szombat volt, amikor a fantasztikus Lajos Évának, a budapestiek kapusának (tényleg csak azért, hogy lássuk, egy-egy hölgy milyen áldozatra hajlandó azért, hogy focizzon: ő Pilisszentkeresztről jár Csepelre, az edzésekre) egyszerűen nem lehetett gólt lőni. A gólnélküli döntetlen után ismét csak a büntetők jöttek – két pazar kapussal. A mátraderecskei Pádár Blanka, a torna legjobb játékosa kezdte, Lajos Éva védte. Ám kihagyta Czirják Anna is, a pestiek kapitánya. A hevesiek második rúgója kockáztatott: bevágta a vetődő kapus fölött a léc alá. Nyerges Fruzsina szétforgácsolta a kapufát, a hevesiek harmadik rúgója úgy állt a labda mögé: ha berúgja, torna-győztesek. Lajos Éve kivédte. Most Sáfrányos Zsófia következett – ha kihagyja, győzött a Dobó Katica. Ő volt az, aki a negyeddöntőben továbblőtte az Olimpiát – most sem hibázott. A folytatásban a két kapus nézett farkasszemet. Salamon Fruzsina lövését „kolleganője” védte, Lajos Éva labdája pedig centiméterekkel a keresztléc fölé ment.

A nem mindennapi izgalmak közepette a döntő játékvezetője, Vágner László, az egykori FIFA-bíró jelezte, most az a két lány jön, aki a lefújáskor még a pályán volt. A derecskeiek pici Rebekája nem tudott kifogni Lajos Éván, aki az április elejei budapesti selejtezőt és az országos döntőt is beszámítva egyetlen gólt sem kapott.

Utolsó rúgóként Horváth Zsanett következett. Egy párossal korábban azt mondta, ő ezt az izgalmat nem bírja, inkább rúgja a kapusa…

Azután odaállt, és „ahogy kell”, kipúpozta a sarkot. Másodpercek alatt kialakultak a zokogókból álló gúlák, de mire a látványos eredményhirdetés megkezdődött, már senki sem volt elégedetlen.